Élet jel!!!!

Sziasztok!

Ne haragudjatok hogy ilyen régóta nem hoztam frisset.
Ha szeretnétek friss fejezetet akkor irjátok meg komiba.
Az egyik oka ez volt hogy nem hoztam, nem tudom hogy olvassátok -e, és érdemes e folytatnom.
Ha ugy gondoljátok írjátok meg. Ha lessz kb. 5 ember aki azt irja hogy folytassam akkor pár napon bellül lesz friss. 
Addig is sok puszi. És legyetek Rosszak!!!! :)

Cullen vagy Black 6. fejezet

Tárgyalás

Jacob szemszöge.

Az elöttünk lévő hét vámpír vezetője előre lépet és beszélni kezdett.
- Békével jöttünk. A nevem Dr. Carlisle Cullen és ez itt a családom. - mondta, mintha nem is vérszívó lenne. Olyan emberinek tűnik. Eddigi vámpírok akikkel találkoztam nem így néztek ki, most se erre számítottam és ez meglepett. Mivel mindegyikünk farkas alakban van egyikünk se tud válaszolni. Gondolatba üzentem szemnek.
- “ Sam szerintem át kellene változnia valamelyikünknek hogy beszélhessünk velük” - halk morgással felelt
- “ Nem tehetjük nem bízhatunk bennük.”
Ekkor a szemem sarkából észrevettem hogy a vöröses hajú vámpír szája gyorsan mozog mintha beszélne a vezetőjűhöz.
- “ Sam szerintem nem lenne gáz ha megpróbálnánk. Valahogy másnak tűnnek nem olyanok mint a többiek. “ Erre már nagyon ideges lett Sam és felém mozdult.
- “ Mégis mit képzelsz hogy te csak így parancsolgatsz , én vagyok az Alfa az lesz amit én mondok” . Mire válaszolhattam volna a szőke vámpír közbeszólt.
- Úgy látom nem bíztok bennünk. Így nehéz lesz megbeszélnünk a dolgokat. Nem fogunk bántani benneteket. Szavunkat adjuk, hisz az egyezség köt minket.
Látszott Samen hogy gondolkodik, végül megadta magát.
- “ Jacob, elmegyek átváltozni, addig te őrködsz, “ vakkantotta, majd befutott az erdő sűrűjébe. A többiek értetlenül néztek utána. Majd pár perccel később vissza is tért. Egyből a lényegre tért rá amikor megszólalt.
- Rendben ezt akártátok hát itt vagyok. Akkor most elmondhatjátok hogy mit akartok itt vérszívók.
- Köszönjük. - szólalt meg végül Carlisle. - Szeretnénk tájékoztatni benneteket és a beleegyezéseteket kérni hogy letelepedjünk ismét a területen.
- Miért akarnátok ismét ide jönni? - kérdezte Sam eléggé komoran.
- Mert 50 évente szoktunk ide vissza jönni ez a mi otthonunk. - válaszolta nyugodt hangon a szőke vámpír.
- Értem. Mikor szándékoztok vissza jönni? Talán azonnal? Még fel kell készítenem a falkámat akkor a változásokra, hogy véletlenül se adódjanak gondjaink. De csak egy feltétellel maradhattok, ha az egyezséget betartjátok, úgy mint a dédapáinkkal.
- Ez Természetes hogy betartjuk . És nem, nem azonnal szándékozunk visszatérni, majd csak ősszel az iskola kezdésre. Számítsatok rá hogy néha páran a környéken leszünk hogy a házunkat fel újítsuk . Részünkről ennyi lenne. Köszönjünk. - Carlisle mindvégig megtartotta a nyugodtságát mintha nem is vámpír lenne. A családja pedig szótlanul hallgatta végig a megbeszélést
- Rendben. Akkor mi távoznánk is. - megfordult, intett hogy indulás és ő is át változott futás közben.

Csatlakozott Sam gondolatai is a miénkhez. “ Hát ezzel is megvolnánk. Utálom ezeket a mocskos vérszívókat, minek ezeknek megint ide költözniük. Nem találhatnának más helyet ahova letelepedhetnének? Nem hiszem el! - üvöltötte gondolatban Sam. Nem foglalkoztunk vele, majd megnyugszik.
Haza felé tartva az erdőből egy ismerős hangra lettem figyelmes. A furgon hangját hallottam az országút felöl. Biztos csak az én drága Bellám lehet. Hang irányába kezdtem száguldani és pár perccel később meg is pillantottam a jó öreg piros furgont és benne Bellát. Az erdő szélén futottam és úgy követtem. Megfeledkeztem az őrült rohanásba hogy egészen az út közelébe kerültem amit már persze Bells is észrevett. Az utolsó pillanatba ugrottam be a fák közé. Bizonyára valamit észre vehetett a furgonból mert mikor oda néztem, hírtelen kormány rántással lefékezett az út mellett. Késöbb mikor ujra elindult csak távolról követtem ne hogy ismét észre vegyen. Besötétedett mire haza ért. Láttam amikor ki szállt a kocsiból, annyira megvolt rémülve hogy úgy futott az ajtóig, közben körbe körbe nézegetett hogy nincs-e ott valaki. Aztán becsapódott mögötte az ajtó.

Elindultam haza amikor meghallottam hogy Seth is csatlakozik hozzám.
- Várj haver, mindjárt beérlek. - üzente gondolatba.
- Ne öcskös nem vagyok abban a hangulatban, hogy társalogjak.
- Ne már, tudod hogy velem beszélhetsz, és nem zavarlak. - hát csak nem hagyott nyugton, Seth már csak ilyen.
- Rendben, de egy szót se.
- Oké, oké. Akkor elmondod hogy mi van? - kérdezte. De ez már nem volt meglepő, az örökké kíváncsi gyerek.
- Hé, nem vagyok gyerek!
- Hmm, jó nem vagy gyerek , így már jó?
- Igen , sokkal. Akkor most már elmondod hogy mi van? - nyaggatott tovább mintha muszáj lenne.
- De akkor utána leszálsz rólam. Tudod megkértem Samet hadd mondjam el Bellának hogy mi is vagyok igazából. Bele egyezett , de én már nem vagyok biztos benne. Ma este véletlenül meglátott az erdő szélén , és kis híján neki ment majdnem egy fának, utána meg a házánál kiszállt a kocsiból és úgy futott mintha üldöznék. És mindez azért mert félt tőlem. Mi lesz ha elmondom neki ő pedig elhagy engem mert egy szörnyeteg vagyok. - gyorsan elmondtam neki hogy hagyjon már békén.

- Figyelj haver, biztos nem fog szörnyetegnek tartani, belevaló csajszi a te kis Bellád . Különben se tudta hogy te vagy az erdőben. Hidd el megfogja érteni. - mire befejezte a mondandóját már a falu szélén jártunk. Megálltunk hogy vissza változzunk emberré és úgy mentünk tovább.
- Köszi tesó, majd észben tartom. Majd meglátjuk. Holnap elmondom neki. Ha minden jó lesz , akkor a hétvégi tábor tűznél már ketten leszünk.
- Sok sikert. Majd találkozunk. - azzal szét váltunk és mentem haza, ahol már apám Billy várt rám . Remélem egy kiadós vacsorával.

Beléptem az ajtón és ott várt rám a nappaliban.
- Szia apa.!
- Szia fiam, elég későre jár már. Volt itt Bella és téged keresett. - Mondta aztán begurult a konyhába.
- Igen tudom, de elkellett mennem mert Sam hívott. Majd később felhívom. Elöszőr vacsorázzunk mert farkas éhes vagyok. - ezen apám nagyon jót kuncogott, majd részletesen vacsora közben mindent elmeséltem neki ami a nap folyamán történt.

Cullen vagy Black 5. fejezet

5. fejezet

 Vámpírok visszatérése

( Jacob szemszöge )

Otthon voltam amikor reggeli közben elgondolkodtam azon hogy Bella hogyan fogja fogadni a változásokat rajtam amin keresztül mentem. Már 2 hete lesz lassan hogy nem találkoztunk, ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott. Amit eddig mesének hittem az most valósággá vált. Egyik nap még rendes hétköznapi
emberként keltem fel, mint minden nap.
Majd egyszer csak fura változások kezdtek a testembe
végbemenni. Meg erősödtek az izmaim, magasabb lettem, a testhőmérsékletem az egekbe szökött, már azt hittem hogy lázas vagyok. Mi több még az étvágyam is hatalmas lett.
Sam és a bandája már régóta figyel, mintha csak várnának valamire. Sosem kedveltem őket, mert úgy viselkednek mintha ők lennének La Push jó fiúi. De én ebben nem hiszek, vagyis nem hittem mostanáig. Más nap reggel még jobban fel ment a hőmérsékletem. Ezért szóltam apának hogy mi történik velem. De ő csak annyit mondott hogy minden rendben lesz, ne aggódjak. Hittem neki és annyiba hagytam a dolgot. Egyre ingerültebb lettem amin még az is rá segített hogy Embry is belépett előtte nap Sam bandájába. Aznap össze is futottam vele az erdőben. Beszélgetni szerettem volna vele, de ő elutasító volt. A legjobb barátom is cserben hagyott. Nagyon ideges lettem mert elkezdett velem veszekedni, hogy hagyjam már békén. Egyszer csak remegés hullámok jöttek rám, ami csak egyre fokozódott. Nem tudom mit történt velem , nem tudtam
lenyugodni, majd egy nagy robbanás következtében arra eszméltem hogy négy lábon állok és szőrös vagyok.
Nagyon megijedtem, nem sejtettem mi történt velem. Sam hangjára lettem figyelmes, mintha a fejembe lett volna. Elmagyarázott mindent hogy most volt az első átalakulásom, és hogy mivel jár ez az egész. Azt is elmondta hogy vérfarkas lettem, és még néhányan vannak rajtunk kívül de ezt titokban kell tartani. Beszélt még a vámpírokról is akik a természetes ellenségünk és tőlük kell megvédeni az embereket. Meg kell tanulnom az önfegyelmet, ne hogy hírtelen át változzak valahol és ne bukjak le az emberek elött. Ez már lassan 2 hete történt, azóta nem találkoztam Bellával mert féltem hogy bántani fogom.
Majdnem végeztem az ebédemmel mikor a telefon csörgése szakított ki a gondolataimból. Apám vette fel a telefont, és pár szó váltás után át adta nekem a telefont. Meg könnyebűltem amikor meghallottam a vonal másik végén a világ legcsodálatosabb hangját.

- Szia drága Bellám,
már olyan régen hallottam a hangod , és annyira hiányzol.
-Igen, nekem is hiányzol, ezért is hívtalak. Mit szólnál hozzá ha lemennék most La Pushba?
- Nagyon örülnék neki ha már a karjaimba foghatnálak. Várlak.
- Rendben, indulok. - aztán a vonal megszakadt. A helyére tettem a telefont, és mentem rendbe szedni magam mire Bella ide ér.

Helyre pofoztam egy kicsit a szobámat is , hátha kedve támad bejönni az én kis lakosztályomba, ami nem volt sokkal nagyobb mint egy egér lyuk. Felkészültem lelkileg hogy elmagyarázzak neki mindent ezzel a farkas dologgal. Samtől engedélyt kértem hogy be avassam Bellát ebbe a titokba. Nagy nehezen de bele egyezett. Most hogy alkalmam nyílik arra hogy mindent rendezzek, egy kicsit berezeltem. Mi van akkor ha nem úgy reagál rá ahogy elképzeltem, elfut vagy fél tőlem mert egy szörnyeteg vagyok. Nem bírnám ki ha szakítana velem, abba beleőrülnék. Mély csendbe burkolóztam, amikor egy farkas vonyítást hallotam. Felismertem Sam hangját, sűrgőssen hív minket, biztos
valami baj történt. Kirohantam az ajtón és azzal a lendülettel le is vetettem a farmeromat, amit a lábamhoz kötöttem. Futás közben változtam át, még mindig meg lepődök hogy nekem milyen könnyen megy ez a farkasosdi a többi testvéremmel ellentétbe. Meg hallottam a sok gondolatot a fejemben.


“ Sam mi történt? Baj van? “ kérdeztem gondolatban.
“ Igen, vérszívók járnak a területünk közelében, ha minden igaz azok a vámpírok akik még egyezséget kötöttek a dédapáinkkal, Tárgyalni akarnak velünk” üzente gondolatban Sam, mindenkinek. Néhányan fel morogtak a hír hallatán. Nem tetszett nekik hogy ilyen közel jönnek a rezervátumhoz. Sam ismét üzent gondolatba.
“ A határnál találkozunk velük, és most indulunk.” Adta ki az Alfa a parancsot amit követnünk kell. A part felé vettük az irányt, ott vágunk keresztül az erdőn ,mert így közelebb. Közeledtünk a part felé amikor neszezést hallottam a tenger felöl, Oda néztem és megpillantottam Bellát amint egyedül botorkál az uszadék fák között. Hirtelen eszembe jutott a találkozó amit Bells -sel beszéltem meg. Kissé
lemaradtam a falkától, amit Sam egyből észrevett,majd utasított hogy azonnal kövessem őket. Hirtelen megindulásomtól megreccsent egy ág. Még érzékeltem hogy Bella erre felé fordítja a fejét és összerezzen. Hamarosan beértem a többieket. Pár perc múlva megékeztünk a határhoz ami elválasztja a mi területünket a vérszívókétól. Szemben velünk hét hófehér sápadt alak sorakozott fel. Három nő és négy férfi. Az egyik szőke férfi állt legelöl , biztosan ő a vezetőjük . Mindenki morgásba kezdett de Sam lenyugtatta őket. Ekkor mély levegőtt vettem és kifújtam. Hamar megbántam mert olyan bűz csapta meg az orromat amelytől még a szőröm is égnek állt. “ Fúúj ezek nagyon büdösek “ gondoltam magamban, persze a többiek is halották a gondolataimon keresztül, amitől ők is megborzongtak. Láttam ahogy ezek után az egyik vöröses barna hajú srác mosolyra húzta a száját mintha ő is halotta volna amit gondolok.

Cullen vagy Black 4.fejezet

4.fejezet

Furcsaságok

Elindultam La Pushba ahogy Jacobbal megbeszéltem. A jó öreg furgonommal legalább 20 percbe került mire elértem La Push első házait. Megláttam a piros kis házat ahol Jacob lakik, kiugrottam az autómból és már szaladtam az ajtó felé és bekopogtam. Pár perccel később kinyilt az ajtó és Billyvel találtam szemközt magam. Meglepődtem egy kicsit, hiszen a szerelmemre számítottam aki elvileg már várt engem.

- Szia Billy. Jacobhoz jöttem, megbeszéltük hogy eljövök hozzá. Itthon van? - kérdeztem Billyt kissé meglepődve. Nem arra számítottam hogy az apja nyit nekem ajtó, mivel még nem nagyon ismerem. Végül is az ő háza.

　

- Szia Bella. Jacob nincs itthon, elkellet mennie , mert sürgős dolog jött közbe ami halaszthatatlan. Sajnálom. Ha gondolod akkor várd meg, gyere be szívesen vendégül látlak. - mondta Billy sajnálkozva.

- Köszönöm , de inkább le mennék addig a partra. Már úgy is régen jártam ott. Ha haza jön megmondaná neki hogy voltam itt és a parton várom?

- Persze Bella megmondom neki. Ha lehetne akkor légy szíves ne magázz. Még nem vagyok olyan öreg hogy magázzanak. - kért meg Billy amin szintén meglepődtem, de hát biztos beszélt rólam Jake az apjának. De hát miért is ne, nekem is könnyebb lesz vele beszélgetnem és az ő kérését is teljesítem.

- Rendben Billy, akkor szia majd még biztos találkozunk. - elköszöntem és indultam is a kocsival a part felé. Még mielőtt elindultam volna , hallottam amikor még Billy elbúcsúzik.

- Viszlát Bella. Vigyázz magadra.

 

Gondolkodóba ejtett az utolsó mondata, miszerint ,, Vigyázz magadra” . Miért mondta ezt hisz már évek óta ide járok, eddig soha nem mondott ilyet. Valami biztos történt, ezért nem volt otthon Jacob sem. Nem Bella ne képzelődj, biztos nincs

semmi baj, csak biztos félt hiszen a legjobb barátjának a lánya vagyok, és a fiának a barátnője. Ez így már érthető. Jake mért nem hívott fel hogy még se jöjjek le hozzá hogy ha elkellet mennie, vagy tényleg olyan sürgős volt hogy még ideje se volt rá hogy felhívjon? Ezen tűnődtem amikor elértem a partot. Kipattantam a kocsiból és már futottam is a víz felé. Imádtam ezt a partot, már gyerek koromban is sokat jártam ide apával. A víz mindig is olyan volt számomra mintha a természetes közegem lenne, ellenben a tűzzel attól mindig is rettegtem.

Miközben sétáltam fura hangokra lettem figyelmes, körbe néztem de nem láttam semmit. Amikor fordultam volna vissza az erdőben láttam meg egy hatalmas árnyékot elsuhanni. Nagyon megijedtem, inkább úgy döntöttem hogy vissza sietek a furgonomhoz és haza megyek, ott mégis csak biztonságosabb. Majd ha hazaértem felhívom Jake- t hogy nem vártam meg és haza jöttem.

Haza felé száguldoztam ha már ezt száguldozásnak lehet nevezni, mert a jó öreg furgonom legnagyobb sebessége is csak 80 km/h. Ez van.

Már félúton jártam amikor az erdő felé pillantottam, ijedtemben még a kormányt is félre rántottam. Megint láttam azt a valamit, de hisz ez engem követ! Pánikba estem, nagyon féltem. Nem tudom hogy mit csináljak, ha haza megyek és ott támad rám és apa is otthon van

már, akkor mit csinálok, nem tudom megvédeni. Össze kell szednem magam. Majd megoldom valahogy, ha elkap engem akkor talán már nem bántja Charliet, és ezzel megmentem. Igen ezt fogom csinálni. Beindítottam az autót és megint hazafelé tartottam. Leparkoltam a felhajtón, mielőtt még kiszáltam alaposan körbenéztem, de nem láttam semmit. Besötétedett mire hazaértem . Gyorsan kipattantam a furgonból és megcéloztam az ajtót. Kinyitottam az ajtót és csak úgy berontottam. Apa ijedtében még a kanapéról is felugrott a nappaliban.

- Szia Bella, mi történt? A frászt hoztad rám. - kérdezte apa ijedten mint aki farkast látott volna.

- Szia apa, nincs semmi gond. Sajnálom hogy megijesztettelek. - mentegetőztem, gondoltam ennyivel le is zárja a témát. Őszintén megvalva nem akartam elmesélni a képzelgőségemet, még a végén azt hiszi meg bolondultam.

- Ne mondd hogy nincs semmi gond, mert nem hiszem el. Hiszen zihál az egész tested. - faggatott tovább apu.

- Rendben, elmesélem. - egyeztem bele. - Ma lementen La Pushba, de Jacobot nem találtam otthon, szóltam Billynek hogy szóljon a fiának hogy a parton várom ha hazaért. Így is történt, de egyszer csak furcsa hangokra lettem figyelmes, ami az erdőből jött, majd megláttam egy sötét foltot elsuhanni ott. Haza fele is úgy vettem észre hogy követ, de amikor már leparkoltam itthon már nem láttam, és most itt vagyok. Most biztos bolondnak nézel. - elmeséltem neki az egész

történetet, ő meg csak elképedve ült a kanapén.

- Bells én nem nézlek bolondnak, már nem te vagy az első aki ezt mondta. Holnap bemegyek az őrsre és pár emberrel kőrbe nézünk az erdőkben, hátha találunk valamit. Addig is meg tiltom hogy az erdőbe menj. Megértetted? - megkönnyebbültem hogy még se képzelődök. De mégis mi lehet az a valami?

- Bella! Megértetted? - integetett apa a szemem előtt ezzel kiszakítva a gondolataimból.

- Igen apa, megértettem. Ne haragudj de egy kicsit elgondolkodtam. Ha most nem haragszol akkor elmennék felhívni Jacobot.

- Oké menj csak lányom. Utána viszont vacsorázhatnánk is, rendeltem a kedvenc pizzádból is. - szólt utánam apu mikor már kimentem a nappaliból. Felszaladtam a szobámba, belevetettem magam az ágyba, és már hívtam is Jacobot. Már biztos aggódik értem. Pár csengetés után már bele is szóltak.

- Hallo, Jacob Black vagyok. -szólt bele egy bársonyos hang, amitől az összes félelmem elszált.

- Szia Jake, Bella vagyok. Sajnálom hogy nem vártalak meg a parton.

- Semmi gond Bella, úgy is nagyon későn értem haza. Ne haragudj hogy nem voltam otthon a megbeszéltek szerint, de sürgősen elkellet mennem. - mentegetőzött, de ezt már én is tudtam.

- Nem haragszom, de azért felhívhattál volna. Beszéltem apáddal és ő mondta hogy el kellet menned. Szívesen találkoznék veled holnap, mert már 2 hete nem láttalak. - kértem meg Jaket egy találkozóra, lehetséges hogy elmondom neki ami történt ma.

- Rendben, úgy sincs semmi dolgom holnap. Már én is várom hogy lássalak. - lelkendezve mondta, hoisz már a hangján is lehet hallani. - Találkozzunk ismét a parton.

- Oh, a parton? Nem szerintem ez nem jó ötlet.

- nagyon megrémültem amikor mondta hogy a partra menjünk. Lehet megint ott van az a valami.

- Miért nem jó a part Bella? Minding ott szoktunk lenni. - kérdezett vissza. Majd holnap elmesélem neki hogy mivolt.
- Jake, egyezzünk meg abban hogy találkozunk holnap nálad, és elmesélek mindent. Oké?
- Rendben, akkor várlak holnap. Aludj jól édesem. Szia. - elköszönt tőlem, azzal meg is szakadt a vonal.

Most biztos megsértődött. De félek lemenni a partra. Talán ha ketten megyünk le akkor más lesz, nem fogok annyira félni. Vissza mentem apámhoz, és megvacsoráztunk. Beszélgettünk még pár szót, aztán elköszöntem tőle, és már mentem is lefeküdni. Holnap korán szeretnék elmenni a rezervátumba, hogy minnél több időt tölthessek a szerelmemmel. Hosszas gondolkodás után mély álomba merültem , majd csak az ablakon beszűrődő reggeli napsütésre ébredtem ami nagyon szokatlan

ebben az örökké esős Forks városkában. Nehezen de felkeltem a jó meleg ágyamból. Össze szedtem a dolgaimat hogy a fürdőben ellássam a reggeli teendőimet. Miután végeztem leszaladtam a konyhába valami reggeli után nézni. A megszokott reggelimet fogyasztottam, egy kis müzli, tejjel. Charlie már elment dolgozni, így nem maradt más csak hogy felöltözzek és elinduljak La Pushba.